1.021. századi elégiákhttps://szeress.cafeblog.huGingohttps://szeress.cafeblog.hu/author/gingo_hiya/Tudod, általában a nyugalmat keresem magam körül- Általában. Aztán van úgy, hogy némi unalomfelhő árnyéka súrol, az az a pillanat, mikor elkezdek orbitális baromságokat tevékenységláncba fűzni. Ezeket többnyire - ha meg nem is bánom - erős fejfájás kíséri, miután kitisztul az ég.  A legjelentősebb gixer, hogy igazán halovány árnyalatnyi különbséget vélek érezni a harmónia, a nyugalom, - és az unalom között. És tudod mi lett? Az élet erre rájött basszus. Kifigyelte. Észrevette a galád, hogy minden esetben, mikor végre kicsit nagyobb csend lett körülöttem, mikor elkezdtek a mindennapok kedélyes monotóniában telni, mikor fogyatkoztak az aggódnivalók, és gyarapodni kezdett a testsúly... valahogy mindig sikerült egy-egy jól irányzott svédcsavarral kifordítanom a világom a sarkából. <img class="aligncenter wp-image-40 " src="https://szeress.cafeblog.hu/files/2014/10/Changes_next_exit-150x150.jpg" alt="Changes_next_exit" width="195" height="195" />Hirtelen felindulásból elkövetett érzelemgyilkosságok, gondatlanságból okozott kapcsolati károkozás, hirtelen lakcím,- és munkahely csere, új helyek, új arcok, új kihívások.  Mind, mind saját és egyéni kreálmányaim, mind mea maxima culpa. És az élet kifigyelte a tendenciát, minek a vége lőn... A Szisztéma. Belenőtt az életbe a svédcsavar. Szisztematikusan és periodikusan, önmagát önállósítva fordulgat ki a világom a nehezen összepakolt rendjéből. Megszokódott ez a dolog valahogyan, beállt a rendbe a rendszeres felfordulás. Érzelmi anarchiák és világváltozások. Mondjuk megedzi az embert ez a dolog. Mert van a közhely, hogy árral szemben... bár a kedvenc kínai közmondásom mégis az,  'Amelyik faág nem hajlik, letöri a szél.' Hát szél az van. Csak győzzük a meghajlást.rich