Árnyékkapcsolat – amiben önmagad árnyéka vagy. Rémlik? Hát ugye. Alapprobléma, hogy amíg az ember lánya nem kényszerül megélni a magányt, sokszor fogalma sincs, ki is valójában. Nincs is igénye rá senkinek, hisz mindenki boldogabb, és kiegyensúlyozottabb, ha a Nő feloldódik a kapcsolatban, nem szegül ellen, nem akar más programot, mint élete párja, csak támogatja, és segíti szépen mindenben. Ha a Sanyi imádja a brassóit, azt főzöd neki, és addig eszed vele, míg megszokod, míg a végén egy rohadt nagy szakítási dráma végén nem marad más imádott Sanyidból, csak a brassói. Mert mindig, amikor azután brassóit eszel, Ő jut eszedbe, és egy ideig akarod, és keresed a dejavu érzést, aztán pikkpakk megszokás lesz. És a brassói beléd ép
ül.
Szerelmi ragadvány. Van ilyen. Kinek több, kinek kevesebb. Az én legdominánsabb SZR-em az aranymarlbi. Annyira hiányzott – nevezzük Dick-nek (ez sajnos kiválóan utal a kapcsolatunkat szétrobbantó jellembeli problémára)- aranymarlbiszagú illata, hogy képes voltam éveken át lemondani imádott dévidoffszlimszemről miatta. Míg a végén berögzült, és soha többé nem is gyújtottam másra, pedig az érzések már fényévnyi távolságra voltak.
Árnyékból egészen különös kihívás önállóan járó-kelő, gondolkozó, saját ízléssel és elfoglaltságokkal rendelkező kerek egész emberré változni. Időigényes, és baromi fárasztó, ám kár kihagyni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: